Ismeretlen ismerős (Jongin)

 Ezt barátnőmnek írtam.Szóóóóval Boldog Karácsonyt Rui Li~ 

TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT

Békés szundikálásomat valami ismerős hang szakította meg.Mikor kinyitottam a szememet láttam,hogy kedvenc  macskám,Zeusz éppen rajtam nyújtózkodik.

-Jóreggelt Zeusz.-nyújtózkodtam vidáman.Majd ránéztem az órámra ami 7:15-öt mutatott és kipattantam az ágyból. ~Basszus megint elaludtam.Basszus,basszus,basszuuus~
Berohantam a fürdőbe megmosakodtam majd kifestettem a szemem,alul fekete szemceruzával felül pedig hozzáillő tussal.
-Uuuh enni is kéne valamit,de akkor megint elkések-fogtam a korgó hasamat miközben felvettem az egyenruhámat.Gyorsan lerohantam anyuhoz a konyhába ahol már az asztalon volt a reggelim.
-Jóreggelt-nyomtam egy puszit az arcára majd villámgyorsan megreggeliztem.
-Kicsim.Valamit meg kellene beszélnünk.-mondta anya miközben már cipőmet húztam.
-Anya majd megbeszéljük ha hazaértem,mert elfogok késni.-mondtam miközben ránéztem az órámra.-Tévedtem már elkéstem.Majd jövök.-köszöntem el és már rohantam is suliba.Mikor beértem akkor esett le hogy kedd van így gyorsan a lépcsőhöz futottam.A lépcsőfokokat kettesével szedve futottam  második emeleti földrajz terembe.Bekopogtam de sajnos rá kellett jönnöm arra hogy ezt most nagyon megszívtam.Mikor beléptem az ajtón tanár úr pont felém bökött  tollával.
-Áhá.Meg van a mai felelőnk.Momó remélem tanultál.-nézett rám vigyorogva.
-Tanár úr előbb lepakolhatok a helyemre?-kérdésemre a tőle jól megszokott "Persze" volt a válasz.A helyemre mentem,lepakoltam majd magamban megköszöntem anyának hogy tegnap este rákérdezett hogy ma már lesz e föci óránk.
-Akkor a felelő elmondja nekünk,hogy mi az OPEC,a NAFTA,az EFTA,a CEFTA és azt,hogy mi a NATO feladata.-majd rám nézett ezzel megadva az engedélyt arra,hogy belekezdjek feleletembe.Elmondtam neki mindent amit kellett így ötössel a helyemre küldött.A nap többi része unalmasan telt.Az utolsó óra 40. percétől visszaszámoltam.3 2 1 és kicsengettek.
-Végre mehetünk haza-hallottam meg barátnőm kicsit sem halk kijelentését amin mosolyognom kellett.-Momó eljössz velem még külön angol előtt vásárolni?Szombaton lesz egy buli és új ruhát akarok venni.Naaa léci- néz rám hatalmas barna szemeivel.
-Aish.Rendben menjünk de akkor valahol vegyünk kaját mert éhen halok.
Szuupeer.Mondtam már hogy mennyire imádlak?
-Igen minden alkalommal mikor elrángatsz valahova-nevettem rajta.Ekkor valahol megszólalt az EXO-K History száma mi pedig elkezdtünk rá táncolni azzal nem is törődve,hogy az utca kellős közepén vagyunk.Az elejétől a végéig tudjuk mind a ketten  számot hiszen hatalmas Exoticok vagyunk.Mikor vége lett  zenének akkor elszaladtunk onnan.A boltig meg sem áltunk, ahol Cookie felpróbált vagy húsz koktélruhát.Tapadósat,fodrosat,rövidet,hosszút,pántosat,pántnélkülit.Végul egy gyönyörű rózsaszín fodros pántnélkülit vett meg.Ez kb. 2 órába telt így volt 10 percünk hogy odaérjünk külön angolra.Természetesen onnan is elkéstünk.Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat. Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat.Ilyenkor mindig rajzolgatok a füzetembe ez most sem volt másképp egésszen addig míg a tanár nem közölte,hogy dolgozatot írunk.Elöször azt hittem,hogy viccel de mikor elkezdte osztani a teszt lapokat rá kellett,hogy jöjjek nem ez nem vicc és tényleg írunk.Mikor megírtuk a dogát mehettünk haza.Az utcánk elején elköszöntem Cookietól és egyedül folytattam az utamat haza felé.Mikor beléptem a házba a sütőben sülő csirke illata fogadott. ~Hmm.Imádom~

-Megjöttem.Anyu merre vagy?-kiáltottam be a hatalmas házba.

-Szia kicsim.Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy?Nem volt angol?

-De csak előbb hazaengedtek.Jujj majd nem elfelejtettem!-csaptam a homlokomra majd odamentem anyához és átöleltem-Köszi,hogy tegnap eszembe juttatad a föcit-mosolyogtam rá vidáman majd elengedtem és a konyha felé vettem az irányt.-Hmmm sültcsirke.Nyami.

-Még 20 perc és kész van-mosolygott majd leült az asztalhoz.-Kicsim valamit meg kell,hogy beszéljünk-mondta majd intett,hogy üljek le mellé.

-Anya megrémisztesz.Ugye nincs semmi baj?-kérdeztem de ami ezután jött arra soha nem akartam gondolni.

-Nem nincs semmi baj-nevetett.-Tudod mióta elváltunk apáddal azóta nem volt senkim de találkoztam egy nagyon kedves,aranyos férfival és már párszor randiztunk is-mondta majd egy kis szünetet tartott,hogy legyen időm reagálni.

-Mióta?-csak ennyit tudtam kinyögni.Talán a kisebb sokktól vagy talán csak a hirtelen jött infóáradat miatt.

-Kb. úgy 5 hónapja.Kicsim én szeretném vele újra kezdeni.

-5 hónapja?Anya te most viccelsz velem?Miért nem szóltál erről nekem?Miért mindent nekem kell utoljára megtudni?-itt egy kicsit elhallgattam,mert most esett le,hogy mit mondott az imént.-Várj.Újra kezdeni?Ez azt jelenti,hogy összeakartok költözni?-nézek anyára kikerekedett szemekkel.Ő pedig félve bólintott egyet.-Oké.Nekem ez túl sok.-mondom majd fogom a kabátom és dühösen kiviharzok azon az ajtón amin pár perce vidáman léptem be a házba.Sok érzelem kavargott bennem.Düh,csalódottság,félelem.Úgy éreztem,hogy elárultak.Tudom,hogy ez rossz hiszen örülnöm kéne annak,hogy anya végre boldog.De ez most valamiért nem ment.Futottam amíg a lábam bírta majd a házunktól kicsit távolabbi játszótéren álltam meg és ültem bele a kedvenc piros hintámba.Lepergett a szemem előtt az elmúlt fél óra és eleredtek a könnyeim.Csak ültem és sírtam.Nem tudom meddig ülhettem ott szemeimből folydogáló ezüst cseppjeimmel,csak arra emlékszem,hogy valaki leül a másik hintába és megszólít.

-Miért sír egy ilyen szép lány egyedül egy játszótéren?-szólalt meg mély hangján.Nem láttam az arcát hiszen kapucni volt a fején.

-Semmi.Mindegy.Hosszú.-sóhajtottam egyet majd letöröltem könnyeimet.-És te?
-Csak kijöttem kiszellőztetni a fejemet mielőtt még jobban összevesznék apámmal.-mondta majd gyönyörű barna szemeit az égre emelte.-Mért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Amúgy van időm szóval ha akarod elmondhatod,hogy mi a baj.
-Semmi.Illetve csak annyi,hogy anya talált nekem egy új nevelőapát.Nem értem.Nekem örülni kéne,hogy anya végre boldog.De ma közölte,hogy igazából már több mint fél éve randiznak és most meg össze akarnak költözni.Nem tudtam,hogy mit tegyek és elrohantam-meséltem el a nemrég történteket.-Uhh bocs,hogy a hülye kis bajaimmal untatlak neked biztos sokkal fontosabb problémáid vannak-pirultam el.Nem tudom miért nyíltam meg neki ennyire. Nem szoktam megbízni az idegenekben de valamiért úgy éreztem,hogy benne megbízhatok.
-Ja nem nem én kérdeztem és nem untatsz vele-mosolygott kedvesen.-Ez érdekes.
-Mi?
-Az,hogy pont ugyanez a főproblémám nekem is.Csak még a bandában is bajok vannak mert kicsit összevesztünk.
-Értem.Kérdezhetek valamit?
-Öm mért is ne.
-Miért nem veszed le a kapucnid?
-Mert nem akarom,hogy felismerjenek.
-Kár.Így nem látom az arcodat.
-Hmm.Rendben.De csak ha megígéred,hogy nem sikítasz vagy hasonlók. Oké?-kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom.Szépen lassan levette a tutyit a fejéről én pedig olyat láttam,hogy majdnem lefordultam a hintáról.Aki a mellettem lévő hintában ült az nem más volt mint Kai az EXOból.~Basszus a biasom ül velem szenben.Oké Momó megígérted,hogy nem mész át sikítozó fangirl módba szóval nyugi.Nagy levegő.~
-Jongin?-néztem rá tányér nagyságúra tágult barna szemeimmel.
-Akkor ismersz engem.Ugye nem fogsz sikítani?-nézett rám kételkedve.
-Megigértem,hogy nem teszem-mosolyogtam rá.
-Most én kérdezek-vilantja rám gyönyörű mosolyát.-Szereted az EXOt?
-Ti vagytok a kedvenc bandám-vigyorogva bólogatok.-De miért kérdezed?
-Furcsa egy fangirl vagy az tuti.
-Furcsa?Miért?
-Hát mikor rájöttél,hogy ki vagyok akkor nem kezdtél sikítozni.
-Igen,mert kérted,hogy ne tegyem.Milyen híresnek lenni?
-Hmm.Jó is meg nem is.Azért jó,mert olyan jó látni a rajongóinkat.Viszont rossz,mert kevés olyan fan van mint te.Na meg persze 0 magánélet.
-Értem-bólintottam majd elnevettem magam.
-Mi ilyen vicces?-nézett rám csodálkozva.
-Semmi csak örülök.Féltem attól,hogy igazából beképzelt és bunkó vagy.De örülök,hogy nem így van-mosolyogtam majd hirtelen eszembe jutott anya szomorú arca amitől lefelé görbült a szám.
-Valami baj van?-nézett rám aggodalmasan.
-Nem csak eszembe jutott anya és a veszekedésünk.Én tényleg nem tudom mit kellene tennem.
-Szerintem menj haza,beszéljétek meg és adj neki egy esélyt.
-Igazad van.Nem is ismerem anya barátját szóval egy esélyt megérdemel-mondtam majd az órámra pillantottam ami fél kilencet mutatott.-Már ennyi az idő?Anya már biztos aggódik értem.Remélem nálatok is minden rendben lesz.Köszönöm,hogy meghallgattál.Szia-köszöntem és futni kezdtem.Addig meg sem álltam míg a házunk elé nem értem.~Fura ez a kocsi ismeretlen.Lehet ő az!~
Halkan beosontam a lakásba majd hallgatózni kezdtem.
-A fiam se fogadta jobban a hírt.Összevesztünk majd elment otthonról.
-Ha a gyerekek ennyire nem akarják akkor lehet ez nem olyan jó ötlet.
-Anya te miről beszélsz?Láttam milyen boldog vagy és én nem akarok ennek az útjába állni.-mondtam ki hangosan amit gondoltam.
-Kicsim-futott oda hozzám anya majd jól megszorongatott.-Akkor ez azt jelenti,hogy nem bánod ha összeköltözünk?
-Nem is ismerem őket és valaki a játszótéren azt mondta,hogy mindenki megérdemel egy esélyt.-mondtam majd odasétáltam a számomra még ismeretlen emberhez és meghajoltam.

-Annyeong.Momó vagyok.Örülök a találkozásnak.
-A-anyeong.Kim Minhyuk vagyok-állt fel és hajolt meg ő is.-Anyukád már nagyon sokat mesélt rólad-mosolygott kedvesen.

-Ooh igen?-lepődtem meg.

Egészen sokat beszélgettünk és azt kel ,hogy mondjam Jonginnak igaza volt mindenki megérdemel egy esélyt.

Dancing in the rain (Optional Bias)

*Miközben olvasod hallgasd a B.A.P. Dancing in the Rain c. számát :D*

Kiskoromban mindig imádtam az esőt. Még most is mikor észreveszem,hogy esik az eső szaladok a partra.
Imádok táncolni…az esőben.

Ma fáradtan értem haza az iskolából,de mikor beértem a szobámban és kinéztem az ablakon megláttam,hogy esik az eső. A táskámat ledobtam az ágyamra és már rohantam is le a partra. Mikor leértem a partra nem foglalkoztam semmivel csak táncoltam, táncoltam a szakadó esőben. A fülembe bedugtam a fülhallgatót és elindítottam a Dancing in the raint-t. Lehunytam a szemem és csak táncoltam. Mikor véget ért a szám egy pillanatra megálltam és kinyitottam a szemem. Te pedig ott álltál és csak nézted amint táncolok. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és szólásra nyitottam a számat, de te ekkor elindítottál egy lassú számot és magadhoz húztál. Lágyan ringatóztunk,táncoltunk a zenére. Mikor a zene véget ért az eső elállt és mi csak mosolyogva néztünk egymásra. Egyszer csak felemelted a kezed és mutattad,hogy nézzek jobbra. Az amit akkor láttam az valami csodálatos volt,egy színpompás szivárvány látványa tárult elénk. Te hirtelen elengedted a derekam és intettél egyet majd elindultál a másik irányba.

Nem tudtam azt,hogy mi a neved,vagy azt,hogy hány éves vagy,mégis úgy érezem hogy mikor legközelebb elered az eső mi újra találkozni fogunk.

Just one day in the school (Himchan)

*Írás közben a Crash-t hallgattam és szerintem ezzel a zenével jobb ha olvassátok ^^*

- Ma új osztálytársaitok érkeznek. -jelentette be az osztályfőnökünk.

- Oké fiúk most ti jöttök.Ekkor 6 fiú lépett be az ajtón. ~Oké.Ezt nem hiszem el.~

- Annyeong.Mi vagyunk a B.A.P.-hajoltak meg egyszerre.

- Üljetek le. Kezdjük a matek órát.

Mindig untam a matekot. Értettem és jó is voltam belőle csak nem szeretem. Az ablak mellett ülök. Általában az ablakon leskelődök kifelé. Most is ezt tettem mikor valaki megszólított.

-Leülhetek?

Rá se néztem csak ledobtam a táskámat a székről. Ő pedig leült mellém. Lassan telt az óra. Unatkoztam ezért a füzetem aljàra lerajzoltam a hat matokit. Mikor végeztem a rajzolással akkor készült a tanárnő új áldozatot keresni.

-Akkor a következő példa nehezebb lesz. Na làssuk csak A mint, mint hmm Ayumi. De te már voltál akkor legyen Bo-Yun.

-Alice.-üvöltötte be hirtelen Bo-Yun.

-Tényleg. Majdnem elfelejtettem. Akkor gyere Alice tiéd a példa.

Felálltam, kiballagtam a táblához Ms. Lee pedig diktálta a feladatot. Felírtam majd megoldottam.

-A végeredmény pedig 1-adtam a megfelelő választ. A tanárnő gyorsan átnézte.

-Helyes válasz. Helyre mehetsz.

Mikor a helyemre indultam akkor konstatáltam, hogy aki mellém ült az Himchan volt. Nem voltam sosem az a sikítozó fangirl  forma így nem foglalkoztam azzal, hogy a biasom ül mellettem. Leültem a helyemre és folytattam a rajzolgatást. Mikor a Matokiaimra néztem láttam, hogy Himchan nyuszija ki van színezve, fölé pedig egy balra mutató nyíl van rajzolva. Mikor oldalra néztem egy mosolygó nyuszival találkozott a tekintetem.

-Végre rám néztél.-suttogta mosolyogva.

Visszamosolyogtam de mivel nem tudtam, hogy mit kéne válaszolnom ezért újra rajzolgatni kezdtem a füzetem következő lapját. Mikor kicsöngettek matekról mindenki maradt a helyén. Én bedugtam a fülemet, zenét hallgattam és elkezdtem rajzolni. Most a kedvenc figurámat, Homer-t rajzoltam a Simpson Familyből.Éreztem ,hogy valaki nagyon bámul,ezèrt felnéztem a félkész alkotásomból.6 kíváncsi szempárral találkozott tekintetem. Az egész B.A.P. azt figyelte, hogy mit rajzolok. Sóhajtottam egyet becsuktam a füzetemet és felálltam. Átballagtam a húgomék termébe. Rose-nak elmondtam,hogy mi volt matekon. Mire beszámolóm végére értem becsöngettek. Megbeszéltük, hogy együtt eszünk a következő szünetben. Mikor a teremhez értem pont akkor ért oda a rajz tanárunk is,így megúsztam a magyarázkodást.Bementem,leültem a helyemre és rajzolni kezdtem.Pár perc múlva  valaki megbökött.

-Elmagyarázod léci,hogy mi a feladat?-pislog rám ártatlanul Himchan.

-Oké.Na figyelj.Mi most geometrikus ábrázolást vesszük szóval itt ez a csiga és egy lap.Rajzold le a csigát leegyszerűsítve.Mint egy ovodás-magyaráztam neki suttogva.

-Oké kész vagyok^^-jelentette büszkén.Mikor oldalra néztem majdnem elröhögtem magamat.-Naaa~ Most mi van?-nézett rám hatalmas boci szemekkel.

-Semmi semmi.Ez tényleg olyan mintha egy ovodás rajzolta volna.Nyugi ez jó hiszen ez volt a feladat-mondtam mosolyogva mikor megláttam érdekes arckifejezését.-Na akkor most figyelj.Megmutatom mi a következő lépés.-kezdtem lépésenként mutatni a feladatot.

Kb. 5 perc után meg is értette és elkezdett rajzolni.Én is visszafordultam saját rajzomhoz és folytattam amit elkezdtem.Himchan a "díszítésnél" járt mikor én végeztem a sajátommal.Egy ideig figyeltem,hogy mennyit szerencsétlenkedik.Aztán hirtelen elakadt és segítségkérő pillantást küldött felém.Mosolyogva megfogtam  a tollat tartó kezét majd a papíron kezdtem vele különböző mintákat rajzolni.Mikor úgy éreztem,hogy ráérzett a minta rajzolására elengedtem a kezét.Az óra végére kész lettem Homerral is.Kicsöngetéskor az udvar felé vettem az irányt,ahol ikerhugom váratlan kéréssel lepett meg.Szünet után visszamentünk a terembe csakhogy én Rose matek órájára ő pedig az én angolomra ment be.Szokásunk szerepet cserélni ha nem akar valamelyikkőnk dolgozatot írni.Matekon megírtam a dogáját ötösre,csöngetéskor pedig visszamentem a termünkbe.Roset már Hyesuék vették körbe.Kevés ember van aki megtud minket különböztetni de ez Hyesunak az első perctől fogva sikerült.Mikor odamentem hozzájuk Himchan nem volt sehol ezért leültem a helyére.

-Máris lebuktál?-néztem rá vigyorogva.

-Jó naaaa~.Tudod hogy milyen Hyesu.Mindig kiszúrja hogy mikor cserélünk helyet-nézett rám hatalmas szemeivel.

-Aish.Ne nézz már így én is lebuktam Cookie egyből kiszúrta.Csak tudnám hogy csináljátok >_<.

-A parfümöd illata miatt tudtam,hogy nem Rose vagy.-csatlakozott a beszélgetéshez Cookie és Momo.

-Mi aaa...Most káprázik a szemem vagy tényleg ketten vagytok?

Mindannyian a hang irányába fordultunk majd mikor megláttuk Daehyun összezavarodott tekintetét mind az öten nevetni kezdtünk.

-Mi olyan vicces?Jesszus két Alice van Oo-jött mögüle egy másik hang.

-Aztaaaa~ ezt a felfedezést maknae.Ikrek vagytok ugye?-jött közelebb vigyorogva a leader.

-Ti most komolyan ilyen szőkék vagytok?-kérdezte Momo nevetéstől fuldokolva.

-Momo szerintem elég lesz-szóltam rá nevetve.

-De ha egyszer olyan vicces-néz rám csillogó szemeivel.

-Mondjuk te is így reagáltad le-szólalt meg Hyesu aki időközben a padja tetejére ült.

-Nem iiiiiis~-tiltakozott a vörös hajú lány.

-Deeee~ -vágtuk rá egyszerre nevetve.

-Na meg az osztály fele minket gyilkol a szemével-nézett körbe a teremben Rose.

-Ez furcsa-szólal meg fekete hajú padtársam.

-Hmm?

-Mármint én azt hittem,hogy nem szeretsz minket.De most meg mégis...Aish nem tudom.

-Erről szó sincs.Ti vagytok a kedvenc bandám.De attól,hogy híresek vagytok attól mèg emberek is.Ugyanolyanok vagytok mint mi.Ezért nem rohantam visítozva felétek mikor bejöttetek az ajtón vagy mikor leültél mellém.-magyaráztam csillogó szemekkel.

-De jó lenne ha mindenki így állna a sztárokhoz-vigyorgott YoungJae.

A fiúk szépen körénk telepedtek én pedig felültem a padom tetejére,hogy senkinek ne legyek háttal.

-Azta neked kék a hajad?

-Kék?Te miről beszélsz Dae?

-Ja,hogy ez?-mutattam a fiúknak hajam alját.

-Nekem meg piros^^-mutatta nagy büszkén húgom is a haját.

-Ez tök jó *-*.

-És ki a kedvenced a bandából?-nézett rám kíváncsi szemekkel Jongup.

-Az maradjon az én titkom-kacsintottam rá.

Végig beszélgettük a 20 perces szünetet.Majd jött a földrajz tanárunk ezért mindenki visszarendeződött a helyére.

-Jónapot.Üljetek le.Nahát Alice fogadni mernék,hogy tegnap még piros volt a hajad alja nem kék.-nézett rám nagy szemüvege mögül. ~Basszus lebuktunk.Oké Alice találj ki valamit.Meg van.~

-Ez csak színező.Meguntam a pirosat ezért kimostam a hajamból és kékre színeztem-magyaráztam a tanárnak miközben feszülten figyeltem,hogy a hangom ne remegjen meg és reméltem,hogy hinni fog nekem.

-Ezek a mai fiatalok.-mormogta az orra alatt majd a naplójához nyúlt.-Na akkor írjunk egy dolgozatot.

-Fuuuh.Ezt megúsztam-suttogtam Himchannak miközben a tanár a lapokat osztotta.

-Alice?

-Hmm?

-Segítesz majd léci?Nem vagyok valami jó a föciben.

-Persze.Szerintem egy csoport lesz szóval csak másold le rólam.

5 kérdés,15 perc.Nem volt nehéz kb. 7perc alatt megoldottam utána már csak azt figyeltem ahogyan Himchan másolja.

Ezt az órát is végig beszélgettük és megtudtam egy csomó új dolgot róla,ő pedig rólam.

-Aliceeee~ mehetünk haza?-jött a kérdés az ajtóban álló barátnőimtől.

-Egy pillanat-kiabáltam vissza majd a fiúkhoz fordultam.-Este bulizunk nincs kedvetek jönni?

-Naná,hogy megyünk-vágták rá egyszerre.

-Akkor itt a cím.-nyomtam Bang kezébe egy kis cetlit amire leírtam az utcánk nevét és a házunk számát.-Tudjátok merre van?

-Nagyjából tudom.

-Himchan ideadod a telefonod egy kicsit?-nyújtottam felé a kezemet.Majd mikor ideadta bepötyögtem a számomat,elmentettem majd visszaadtam neki.

-Akkor ott találkozunk 7-kor.Sziasztok.-mosolyogtam és már indultam is a csajok felé.

A délután készülődéssel és hülyéskedéssel telt.Gyorsan elrepült az idő hiszen mire végeztünk a ház díszítésével már 5 óra volt.Elmentünk felöltözni,sminkelni és a hajunkat megcsinálni.Rajtam egy kék koktélruha volt.Rose pedig egy piros miniruhát vett fel hozzáillő magassarkúval.Begöndörítettem a hajamat és egy kicsit erősebben festettem ki magamat.Negyed 7 körül kezdtek megérkezni a vendégek.Minden ajtónyitásnál inni kellett egy welcome drinket az érkező vendégekkel.

Nem volt túl erős alkohol de egy idő után rendesen be lehetett rúgni tőle ezért a hatodik ajtónyitást követően megkerestem Hyesut.

-Fogadod helyettem a vendégeket léci?

-Túl ütős lett a welcome drink?-mosolygott rám barátnőm.

-Nem de tudod,hogy nem szeretek részeg lenni.

-Igenis kapitány!-kiáltotta el magát.Majd ment ajtót nyitni .

-Mindjárt 7 óra-lépett mellém Rose.

-Igen.Mindjárt itt vannak a fiúk.Remélem nem hoznak semmi ajándékot.

-Nem mondtad el nekik,hogy a szülinapi bulinkra hívtad meg őket ugye?-kérdezte mire én csak megráztam a fejemet.

-Csöngettek.Megjöttek a fiúk-pattantam fel és nyitottam ajtót.

-Hello.Gyertek be.-mosolyogva invitáltam be vendégeimet.-Welcome drink.Bocs ez a szokás.Viszont alkoholos szóval Zelo neked inkább nem ajánlom.-tartottam nekik a tálcát.

-Erős?-nézett Jongup félve a poharára.

-Nem de ha nem akarod meginni akkor majd csinálok neked és Zelonak egy mentes koktélt.

-Uhh akkor ha nem baj.-rakta vissza poharát a tálcára.

-Akkor érezzétek jól magatokat.-mondtam majd koccintottunk és megittuk ami a poharunkban volt.

-Alice-termett mellettem Momo és nyomott a kezembe egy üveg meggyes sört.-Na gyerünk tessék meginni.

-Momo menthetetlen vagy.Tudod,hogy nem szeretek lerészegedni.-nevettem barátnőmön.

-Naaa~.Szülinapod van csajszi.Fenékig-nevettem rajta de koccintottam vele és beleittam kedvenc alkoholos italomba.

-Tudtam,hogy szülinapi buli lesz-nevetett mellettem YongGuk.-Ezért hoztunk egy kis ajándékot-nyújtott felém egy szépen becsomagolt apró dobozkát.

-N-nem kellett volna.Direkt nem szóltam,hogy szülonapi buli lesz.-nevettem el magamat.Majd nyomtam egy puszit mind a hat fiú arcára.-Köszönöm.

Mikor kibontottam egy gyűrű volt benne rajta a B.A.P. lógóval.

-Ez gyönyörű-néztem rájuk hatalmas csillogó szemekkel.-Tényleg nagyon köszönöm.

-Ez a legkevesebb a mai nap után-mosolygott Daehyun.

-Na ki kér koktélt?-tettem fel a kérdést mire felcsillant Zelo és Jongup szeme.

-Én-vágták rá egyszerre.

-Akkor gyertek-és elindultam apa féltve őrzött szobájába.Volt ott mindenféle alkoholos ital (minden mennyiségben) és egy bárpult is.Kevertem Zelonak egy alkoholmentes Sex on the beach koktélt Jongupnak pedig egy PinaColadat.Én is ittam velük de én Mochitot.

Mikor megittuk a koktélokat mentünk táncolni.Sok mindenkivel táncoltam de legtöbbet Himchannal.Akkor is vele táncoltam mikor egyik bátyám odajött hozzánk.

-Boldog szülinapot csajszi.-ölelgetett meg.

-Himchan ő a bátyám Dan.Dan ő pedig Himchan-mutattam be őket egymásnak.

-Elrabolhatom egy tánc erejéig tőled ezt a szép hölgyet?-kérdezte Himchantól aki csak bólintott.

-De utána kérem vissza- mosolygott.

-Vissza is kapsz.-nyomtam egy puszit az arcára majd megfogtam Dan kezét és előre mentünk a szabadon hagyott helyre.

-Akkor most lássuk a szülinaposok táncát-hallottam meg bátyám hangját majd elindult a Trouble Makert mi pedig beálltunk Rose és Jay valamint én és Dan alkottunk.

~~~~ ♫♫~~~~

Mikor véget ért a zene hatalmas taps fogadott minket aminek én nagyon örültem.Tánc után elindultam megkeresni Himchant viszont mikor megpillantottam egy kart éreztem meg a kezemen ezért megfordultam és YoungJaevel találtam szemben magamat.

-Szabad egy táncra?

-Persze-mosolyogtam és már táncoltunk is.Három számot is végig táncoltunk és közben beszélgettünk.Örültem,hogy ő kért fel táncolni,mert így végre őt is jobban megismertem.

Mikor elfáradtam megköszöntem a táncot és elindultam megkeresni előző partneremet,de sajnos sehol sem találtam meg.

Mikor meguntam a keresgetést fogtam egy poharat amiben puncs volt majd kisétáltam az erkélyre.

-Végre egy kis csönd-sóhajtottam mikor megláttam,hogy senki nincs az erkélyen. Neki támaszkodtam a korlátnak és figyeltem a gyönyörűen kivilágított Seoult.

-Olyan szép nem?-jött mögülem egy ismerős hang.Kicsit összerezzentem.

-Igen olyan megnyugtató.

-Kérdezhetek valamit?-kérdezte miközben mellém állt.Bólintottam majd felé fordultam.Hiba volt, hiszen tekintetünk összefonódott és elvesztem gyönyörű szemeiben.

Nem tudom meddig de biztos,hogy jó pár percig csak álltunk és bámultunk egymás szemébe.Hirtelen közeledni kezdett felém arcával.Tudtam mit akar ezért lecsuktam pilláimat és vártam,hogy megcsókoljon.Néhány pillanat múlva ajkaink gyengéden találkoztak.Nem volt követőző vagy vad csók,sokkal inkább érzelmekkel teli.Nem gondolkodtam sokáig,hiszen szívem így is majd kiugrott a helyéről,átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam. Sokáig faltuk egymás ajkait majd végül levegőhiány miatt egy halk cuppanással váltunk el egymástól.

-Leszel a barátnőm?-nézett rám mosolyogva.Válaszként közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.

*Aki elolvassa attól kérhetek véleményt? Jebaaaaa~l *-* *

Hello everybody :D
Ezen a  blogon olyan ficiket fogok közzétenni amelyek egyrészesek vagy barátaimnak íródtak.Remélem tetszeni fognak nektek.
Akik elolvasnak egy ficet azoktól kérhetek véleményt? ^^
(másik oldalam: http://alwayskeepthefaith.blogger.hu/ )
Jó olvasgatást ^^