TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT
Békés szundikálásomat
valami ismerős hang szakította meg.Mikor kinyitottam a szememet láttam,hogy
kedvenc macskám,Zeusz éppen rajtam
nyújtózkodik.
-Jóreggelt
Zeusz.-nyújtózkodtam vidáman.Majd ránéztem az órámra ami 7:15-öt mutatott és
kipattantam az ágyból. ~Basszus megint
elaludtam.Basszus,basszus,basszuuus~
Berohantam a fürdőbe megmosakodtam majd kifestettem a szemem,alul fekete szemceruzával felül pedig hozzáillő tussal.
-Uuuh enni is kéne valamit,de akkor megint elkések-fogtam a korgó hasamat miközben felvettem az egyenruhámat.Gyorsan lerohantam anyuhoz a konyhába ahol már az asztalon volt a reggelim.
-Jóreggelt-nyomtam egy puszit az arcára majd villámgyorsan megreggeliztem.
-Kicsim.Valamit meg kellene beszélnünk.-mondta anya miközben már cipőmet húztam.
-Anya majd megbeszéljük ha hazaértem,mert elfogok késni.-mondtam miközben ránéztem az órámra.-Tévedtem már elkéstem.Majd jövök.-köszöntem el és már rohantam is suliba.Mikor beértem akkor esett le hogy kedd van így gyorsan a lépcsőhöz futottam.A lépcsőfokokat kettesével szedve futottam második emeleti földrajz terembe.Bekopogtam de sajnos rá kellett jönnöm arra hogy ezt most nagyon megszívtam.Mikor beléptem az ajtón tanár úr pont felém bökött tollával.
-Áhá.Meg van a mai felelőnk.Momó remélem tanultál.-nézett rám vigyorogva.
-Tanár úr előbb lepakolhatok a helyemre?-kérdésemre a tőle jól megszokott "Persze" volt a válasz.A helyemre mentem,lepakoltam majd magamban megköszöntem anyának hogy tegnap este rákérdezett hogy ma már lesz e föci óránk.
-Akkor a felelő elmondja nekünk,hogy mi az OPEC,a NAFTA,az EFTA,a CEFTA és azt,hogy mi a NATO feladata.-majd rám nézett ezzel megadva az engedélyt arra,hogy belekezdjek feleletembe.Elmondtam neki mindent amit kellett így ötössel a helyemre küldött.A nap többi része unalmasan telt.Az utolsó óra 40. percétől visszaszámoltam.3 2 1 és kicsengettek.
-Végre mehetünk haza-hallottam meg barátnőm kicsit sem halk kijelentését amin mosolyognom kellett.-Momó eljössz velem még külön angol előtt vásárolni?Szombaton lesz egy buli és új ruhát akarok venni.Naaa léci- néz rám hatalmas barna szemeivel.
-Aish.Rendben menjünk de akkor valahol vegyünk kaját mert éhen halok.
Szuupeer.Mondtam már hogy mennyire imádlak?
-Igen minden alkalommal mikor elrángatsz valahova-nevettem rajta.Ekkor valahol megszólalt az EXO-K History száma mi pedig elkezdtünk rá táncolni azzal nem is törődve,hogy az utca kellős közepén vagyunk.Az elejétől a végéig tudjuk mind a ketten számot hiszen hatalmas Exoticok vagyunk.Mikor vége lett zenének akkor elszaladtunk onnan.A boltig meg sem áltunk, ahol Cookie felpróbált vagy húsz koktélruhát.Tapadósat,fodrosat,rövidet,hosszút,pántosat,pántnélkülit.Végul egy gyönyörű rózsaszín fodros pántnélkülit vett meg.Ez kb. 2 órába telt így volt 10 percünk hogy odaérjünk külön angolra.Természetesen onnan is elkéstünk.Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat. Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat.Ilyenkor mindig rajzolgatok a füzetembe ez most sem volt másképp egésszen addig míg a tanár nem közölte,hogy dolgozatot írunk.Elöször azt hittem,hogy viccel de mikor elkezdte osztani a teszt lapokat rá kellett,hogy jöjjek nem ez nem vicc és tényleg írunk.Mikor megírtuk a dogát mehettünk haza.Az utcánk elején elköszöntem Cookietól és egyedül folytattam az utamat haza felé.Mikor beléptem a házba a sütőben sülő csirke illata fogadott. ~Hmm.Imádom~
Berohantam a fürdőbe megmosakodtam majd kifestettem a szemem,alul fekete szemceruzával felül pedig hozzáillő tussal.
-Uuuh enni is kéne valamit,de akkor megint elkések-fogtam a korgó hasamat miközben felvettem az egyenruhámat.Gyorsan lerohantam anyuhoz a konyhába ahol már az asztalon volt a reggelim.
-Jóreggelt-nyomtam egy puszit az arcára majd villámgyorsan megreggeliztem.
-Kicsim.Valamit meg kellene beszélnünk.-mondta anya miközben már cipőmet húztam.
-Anya majd megbeszéljük ha hazaértem,mert elfogok késni.-mondtam miközben ránéztem az órámra.-Tévedtem már elkéstem.Majd jövök.-köszöntem el és már rohantam is suliba.Mikor beértem akkor esett le hogy kedd van így gyorsan a lépcsőhöz futottam.A lépcsőfokokat kettesével szedve futottam második emeleti földrajz terembe.Bekopogtam de sajnos rá kellett jönnöm arra hogy ezt most nagyon megszívtam.Mikor beléptem az ajtón tanár úr pont felém bökött tollával.
-Áhá.Meg van a mai felelőnk.Momó remélem tanultál.-nézett rám vigyorogva.
-Tanár úr előbb lepakolhatok a helyemre?-kérdésemre a tőle jól megszokott "Persze" volt a válasz.A helyemre mentem,lepakoltam majd magamban megköszöntem anyának hogy tegnap este rákérdezett hogy ma már lesz e föci óránk.
-Akkor a felelő elmondja nekünk,hogy mi az OPEC,a NAFTA,az EFTA,a CEFTA és azt,hogy mi a NATO feladata.-majd rám nézett ezzel megadva az engedélyt arra,hogy belekezdjek feleletembe.Elmondtam neki mindent amit kellett így ötössel a helyemre küldött.A nap többi része unalmasan telt.Az utolsó óra 40. percétől visszaszámoltam.3 2 1 és kicsengettek.
-Végre mehetünk haza-hallottam meg barátnőm kicsit sem halk kijelentését amin mosolyognom kellett.-Momó eljössz velem még külön angol előtt vásárolni?Szombaton lesz egy buli és új ruhát akarok venni.Naaa léci- néz rám hatalmas barna szemeivel.
-Aish.Rendben menjünk de akkor valahol vegyünk kaját mert éhen halok.
Szuupeer.Mondtam már hogy mennyire imádlak?
-Igen minden alkalommal mikor elrángatsz valahova-nevettem rajta.Ekkor valahol megszólalt az EXO-K History száma mi pedig elkezdtünk rá táncolni azzal nem is törődve,hogy az utca kellős közepén vagyunk.Az elejétől a végéig tudjuk mind a ketten számot hiszen hatalmas Exoticok vagyunk.Mikor vége lett zenének akkor elszaladtunk onnan.A boltig meg sem áltunk, ahol Cookie felpróbált vagy húsz koktélruhát.Tapadósat,fodrosat,rövidet,hosszút,pántosat,pántnélkülit.Végul egy gyönyörű rózsaszín fodros pántnélkülit vett meg.Ez kb. 2 órába telt így volt 10 percünk hogy odaérjünk külön angolra.Természetesen onnan is elkéstünk.Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat. Mondjuk én nem bántam mert mindig szörnyen untam ezeket az órákat.Ilyenkor mindig rajzolgatok a füzetembe ez most sem volt másképp egésszen addig míg a tanár nem közölte,hogy dolgozatot írunk.Elöször azt hittem,hogy viccel de mikor elkezdte osztani a teszt lapokat rá kellett,hogy jöjjek nem ez nem vicc és tényleg írunk.Mikor megírtuk a dogát mehettünk haza.Az utcánk elején elköszöntem Cookietól és egyedül folytattam az utamat haza felé.Mikor beléptem a házba a sütőben sülő csirke illata fogadott. ~Hmm.Imádom~
-Megjöttem.Anyu
merre vagy?-kiáltottam be a hatalmas házba.
-Szia
kicsim.Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy?Nem volt angol?
-De
csak előbb hazaengedtek.Jujj majd nem elfelejtettem!-csaptam a homlokomra majd
odamentem anyához és átöleltem-Köszi,hogy tegnap eszembe juttatad a
föcit-mosolyogtam rá vidáman majd elengedtem és a konyha felé vettem az
irányt.-Hmmm sültcsirke.Nyami.
-Még
20 perc és kész van-mosolygott majd leült az asztalhoz.-Kicsim valamit meg
kell,hogy beszéljünk-mondta majd intett,hogy üljek le mellé.
-Anya
megrémisztesz.Ugye nincs semmi baj?-kérdeztem de ami ezután jött arra soha nem
akartam gondolni.
-Nem
nincs semmi baj-nevetett.-Tudod mióta elváltunk apáddal azóta nem volt senkim
de találkoztam egy nagyon kedves,aranyos férfival és már párszor randiztunk
is-mondta majd egy kis szünetet tartott,hogy legyen időm reagálni.
-Mióta?-csak
ennyit tudtam kinyögni.Talán a kisebb sokktól vagy talán csak a hirtelen jött
infóáradat miatt.
-Kb.
úgy 5 hónapja.Kicsim én szeretném vele újra kezdeni.
-5
hónapja?Anya te most viccelsz velem?Miért nem szóltál erről nekem?Miért mindent
nekem kell utoljára megtudni?-itt egy kicsit elhallgattam,mert most esett
le,hogy mit mondott az imént.-Várj.Újra kezdeni?Ez azt jelenti,hogy
összeakartok költözni?-nézek anyára kikerekedett szemekkel.Ő pedig félve
bólintott egyet.-Oké.Nekem ez túl sok.-mondom majd fogom a kabátom és dühösen
kiviharzok azon az ajtón amin pár perce vidáman léptem be a házba.Sok érzelem kavargott
bennem.Düh,csalódottság,félelem.Úgy éreztem,hogy elárultak.Tudom,hogy ez rossz
hiszen örülnöm kéne annak,hogy anya végre boldog.De ez most valamiért nem
ment.Futottam amíg a lábam bírta majd a házunktól kicsit távolabbi játszótéren
álltam meg és ültem bele a kedvenc piros hintámba.Lepergett a szemem előtt az
elmúlt fél óra és eleredtek a könnyeim.Csak ültem és sírtam.Nem tudom meddig
ülhettem ott szemeimből folydogáló ezüst cseppjeimmel,csak arra emlékszem,hogy
valaki leül a másik hintába és megszólít.
-Miért
sír egy ilyen szép lány egyedül egy játszótéren?-szólalt meg mély hangján.Nem
láttam az arcát hiszen kapucni volt a fején.
-Semmi.Mindegy.Hosszú.-sóhajtottam
egyet majd letöröltem könnyeimet.-És te?
-Csak kijöttem kiszellőztetni a fejemet mielőtt még jobban összevesznék apámmal.-mondta majd gyönyörű barna szemeit az égre emelte.-Mért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Amúgy van időm szóval ha akarod elmondhatod,hogy mi a baj.
-Semmi.Illetve csak annyi,hogy anya talált nekem egy új nevelőapát.Nem értem.Nekem örülni kéne,hogy anya végre boldog.De ma közölte,hogy igazából már több mint fél éve randiznak és most meg össze akarnak költözni.Nem tudtam,hogy mit tegyek és elrohantam-meséltem el a nemrég történteket.-Uhh bocs,hogy a hülye kis bajaimmal untatlak neked biztos sokkal fontosabb problémáid vannak-pirultam el.Nem tudom miért nyíltam meg neki ennyire. Nem szoktam megbízni az idegenekben de valamiért úgy éreztem,hogy benne megbízhatok.
-Ja nem nem én kérdeztem és nem untatsz vele-mosolygott kedvesen.-Ez érdekes.
-Mi?
-Az,hogy pont ugyanez a főproblémám nekem is.Csak még a bandában is bajok vannak mert kicsit összevesztünk.
-Értem.Kérdezhetek valamit?
-Öm mért is ne.
-Miért nem veszed le a kapucnid?
-Mert nem akarom,hogy felismerjenek.
-Kár.Így nem látom az arcodat.
-Hmm.Rendben.De csak ha megígéred,hogy nem sikítasz vagy hasonlók. Oké?-kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom.Szépen lassan levette a tutyit a fejéről én pedig olyat láttam,hogy majdnem lefordultam a hintáról.Aki a mellettem lévő hintában ült az nem más volt mint Kai az EXOból.~Basszus a biasom ül velem szenben.Oké Momó megígérted,hogy nem mész át sikítozó fangirl módba szóval nyugi.Nagy levegő.~
-Jongin?-néztem rá tányér nagyságúra tágult barna szemeimmel.
-Akkor ismersz engem.Ugye nem fogsz sikítani?-nézett rám kételkedve.
-Megigértem,hogy nem teszem-mosolyogtam rá.
-Most én kérdezek-vilantja rám gyönyörű mosolyát.-Szereted az EXOt?
-Ti vagytok a kedvenc bandám-vigyorogva bólogatok.-De miért kérdezed?
-Furcsa egy fangirl vagy az tuti.
-Furcsa?Miért?
-Hát mikor rájöttél,hogy ki vagyok akkor nem kezdtél sikítozni.
-Igen,mert kérted,hogy ne tegyem.Milyen híresnek lenni?
-Hmm.Jó is meg nem is.Azért jó,mert olyan jó látni a rajongóinkat.Viszont rossz,mert kevés olyan fan van mint te.Na meg persze 0 magánélet.
-Értem-bólintottam majd elnevettem magam.
-Mi ilyen vicces?-nézett rám csodálkozva.
-Semmi csak örülök.Féltem attól,hogy igazából beképzelt és bunkó vagy.De örülök,hogy nem így van-mosolyogtam majd hirtelen eszembe jutott anya szomorú arca amitől lefelé görbült a szám.
-Valami baj van?-nézett rám aggodalmasan.
-Nem csak eszembe jutott anya és a veszekedésünk.Én tényleg nem tudom mit kellene tennem.
-Szerintem menj haza,beszéljétek meg és adj neki egy esélyt.
-Igazad van.Nem is ismerem anya barátját szóval egy esélyt megérdemel-mondtam majd az órámra pillantottam ami fél kilencet mutatott.-Már ennyi az idő?Anya már biztos aggódik értem.Remélem nálatok is minden rendben lesz.Köszönöm,hogy meghallgattál.Szia-köszöntem és futni kezdtem.Addig meg sem álltam míg a házunk elé nem értem.~Fura ez a kocsi ismeretlen.Lehet ő az!~
Halkan beosontam a lakásba majd hallgatózni kezdtem.
-A fiam se fogadta jobban a hírt.Összevesztünk majd elment otthonról.
-Ha a gyerekek ennyire nem akarják akkor lehet ez nem olyan jó ötlet.
-Anya te miről beszélsz?Láttam milyen boldog vagy és én nem akarok ennek az útjába állni.-mondtam ki hangosan amit gondoltam.
-Kicsim-futott oda hozzám anya majd jól megszorongatott.-Akkor ez azt jelenti,hogy nem bánod ha összeköltözünk?
-Nem is ismerem őket és valaki a játszótéren azt mondta,hogy mindenki megérdemel egy esélyt.-mondtam majd odasétáltam a számomra még ismeretlen emberhez és meghajoltam.
-Csak kijöttem kiszellőztetni a fejemet mielőtt még jobban összevesznék apámmal.-mondta majd gyönyörű barna szemeit az égre emelte.-Mért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Amúgy van időm szóval ha akarod elmondhatod,hogy mi a baj.
-Semmi.Illetve csak annyi,hogy anya talált nekem egy új nevelőapát.Nem értem.Nekem örülni kéne,hogy anya végre boldog.De ma közölte,hogy igazából már több mint fél éve randiznak és most meg össze akarnak költözni.Nem tudtam,hogy mit tegyek és elrohantam-meséltem el a nemrég történteket.-Uhh bocs,hogy a hülye kis bajaimmal untatlak neked biztos sokkal fontosabb problémáid vannak-pirultam el.Nem tudom miért nyíltam meg neki ennyire. Nem szoktam megbízni az idegenekben de valamiért úgy éreztem,hogy benne megbízhatok.
-Ja nem nem én kérdeztem és nem untatsz vele-mosolygott kedvesen.-Ez érdekes.
-Mi?
-Az,hogy pont ugyanez a főproblémám nekem is.Csak még a bandában is bajok vannak mert kicsit összevesztünk.
-Értem.Kérdezhetek valamit?
-Öm mért is ne.
-Miért nem veszed le a kapucnid?
-Mert nem akarom,hogy felismerjenek.
-Kár.Így nem látom az arcodat.
-Hmm.Rendben.De csak ha megígéred,hogy nem sikítasz vagy hasonlók. Oké?-kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom.Szépen lassan levette a tutyit a fejéről én pedig olyat láttam,hogy majdnem lefordultam a hintáról.Aki a mellettem lévő hintában ült az nem más volt mint Kai az EXOból.~Basszus a biasom ül velem szenben.Oké Momó megígérted,hogy nem mész át sikítozó fangirl módba szóval nyugi.Nagy levegő.~
-Jongin?-néztem rá tányér nagyságúra tágult barna szemeimmel.
-Akkor ismersz engem.Ugye nem fogsz sikítani?-nézett rám kételkedve.
-Megigértem,hogy nem teszem-mosolyogtam rá.
-Most én kérdezek-vilantja rám gyönyörű mosolyát.-Szereted az EXOt?
-Ti vagytok a kedvenc bandám-vigyorogva bólogatok.-De miért kérdezed?
-Furcsa egy fangirl vagy az tuti.
-Furcsa?Miért?
-Hát mikor rájöttél,hogy ki vagyok akkor nem kezdtél sikítozni.
-Igen,mert kérted,hogy ne tegyem.Milyen híresnek lenni?
-Hmm.Jó is meg nem is.Azért jó,mert olyan jó látni a rajongóinkat.Viszont rossz,mert kevés olyan fan van mint te.Na meg persze 0 magánélet.
-Értem-bólintottam majd elnevettem magam.
-Mi ilyen vicces?-nézett rám csodálkozva.
-Semmi csak örülök.Féltem attól,hogy igazából beképzelt és bunkó vagy.De örülök,hogy nem így van-mosolyogtam majd hirtelen eszembe jutott anya szomorú arca amitől lefelé görbült a szám.
-Valami baj van?-nézett rám aggodalmasan.
-Nem csak eszembe jutott anya és a veszekedésünk.Én tényleg nem tudom mit kellene tennem.
-Szerintem menj haza,beszéljétek meg és adj neki egy esélyt.
-Igazad van.Nem is ismerem anya barátját szóval egy esélyt megérdemel-mondtam majd az órámra pillantottam ami fél kilencet mutatott.-Már ennyi az idő?Anya már biztos aggódik értem.Remélem nálatok is minden rendben lesz.Köszönöm,hogy meghallgattál.Szia-köszöntem és futni kezdtem.Addig meg sem álltam míg a házunk elé nem értem.~Fura ez a kocsi ismeretlen.Lehet ő az!~
Halkan beosontam a lakásba majd hallgatózni kezdtem.
-A fiam se fogadta jobban a hírt.Összevesztünk majd elment otthonról.
-Ha a gyerekek ennyire nem akarják akkor lehet ez nem olyan jó ötlet.
-Anya te miről beszélsz?Láttam milyen boldog vagy és én nem akarok ennek az útjába állni.-mondtam ki hangosan amit gondoltam.
-Kicsim-futott oda hozzám anya majd jól megszorongatott.-Akkor ez azt jelenti,hogy nem bánod ha összeköltözünk?
-Nem is ismerem őket és valaki a játszótéren azt mondta,hogy mindenki megérdemel egy esélyt.-mondtam majd odasétáltam a számomra még ismeretlen emberhez és meghajoltam.
-Annyeong.Momó
vagyok.Örülök a találkozásnak.
-A-anyeong.Kim Minhyuk vagyok-állt fel és hajolt meg ő is.-Anyukád már nagyon sokat mesélt rólad-mosolygott kedvesen.
-A-anyeong.Kim Minhyuk vagyok-állt fel és hajolt meg ő is.-Anyukád már nagyon sokat mesélt rólad-mosolygott kedvesen.
-Ooh
igen?-lepődtem meg.
Egészen
sokat beszélgettünk és azt kel ,hogy mondjam Jonginnak igaza volt mindenki
megérdemel egy esélyt.
